Az ókori Kína csillagászata és csillagászai

 

 

                                              A kezdetek

 

Az ókori kínai csillagászati megfigyelések a Hadakozó fejedelemségek korában kezdődtek, vagyis az időszámításunk előtti 4. században. Ekkor jelentek meg a Si Sen, Kan Tö és Vu-hszien nevével fémjelzett első csillagkatalógusok is. A később az ún. palota formájában kategorizált csillagnevek először jóslócsontokon bukkantak fel. Ezeket a Sang-dinasztia koráig visszanyúló leleteket a Honan tartománybeli Anjang városa közelében találták és döntő részük a Vu Ting és Ti Hszin uralkodása közötti időszakból (az i.e. 14. – i.e. 11. század) származott. Az első csillagászati feljegyzések i.e. 3000 körül íródtak és „égi referenciapontokként” a cirkumploláris (a horizont alá nem kerülő, a megfigyelő számára soha le nem nyugvó) csillagokat használták. Már itt volt az első komoly eltérés az európai és a kínai csillagászat között: a kínaiak nem a horizontra és az ekliptikára építették rendszerüket.   

Az ókori kínai csillagászok az égi ekliptikát négy régióra osztották, így létrejött a Négy Szimbólum. A Négy Szimbólum négy különböző képzeletbeli lényt jelölt: keleten az Azúrsárkány, északon a Fekete Teknős, nyugaton a Fehér tigris, délen pedig a Vörösmadár alakja rajzolódott fel az égi térképre. (Az Azúrsárkány 1889 és 1912 között a Csing-dinasztia uralkodása alatt még a kínai nemzeti lobogóra is felkerült.)

Az Azúrsárkánynak 7 holdháza vagy palotája van, vagyis az égre felrajzolt képzeletbeli testén 7 holdpozíciót tüntetnek fel. Ezek a következők: (kínai név pinyin átírással/magyar elnevezés/jelölt csillag neve)

 

1. Csiao / Szarv / Spica
2. Kang / Nyak / K Vir
3. Ti / Gyökér / α Lib
4. Fang / Szoba / π Sco
5. Hszin / Szív / σ Sco
6. Véj / Farok / μ Sco
7. Csi / Szélvető / γ Sagittarii

 

Az Azúrsárkány nyakát tehát a K Vir, azaz a Kappa Virginis nevű magányos csillag jelöli. Ez a sárga-narancssárga színű, nagyon hűvös csillag tőlünk mintegy 254 fényévre helyezkedik el a Szűz csillagképben. Példaként megemlíthetjük még az Azúrsárkány szarvát. Ez valójában az egyik szarva, a Csiao. Ezt a szarvat a Spica nevű csillaggal azonosíthatjuk, amely Alpha Virginis néven is ismert és a valóságban egy kettőscsillag (a kutatók valószínűsítik, hogy akár három komponensből álló rendszer is lehet).  

 

                               Lucasso (2017. június 22.)

 

Csoupi szuan csing (Csou pej)

A Csuopi szuan csing – vagy rövidebb változatban csak Csou pej - az egyik legrégebbi matematikai és csillagászati témájú kínai szöveg. A címbeli csou szó az ókori Csou-dinasztiára (kr.e. 1046-771) utal, a pi (pej) szócska pedig a napóra árnyékvető pálcájára, a gnómonra. Ha azt is kiderítettük, hogy a „szuan csing” klasszikus számtant jelent, máris megpróbálkozhatunk a cím lefordításával: A Csou-kori gnómon klasszikus számtana. A Csou pej csillagászati megfigyelésekre és számításokra összpontosító mű, de nevezhetjük tudományos célzatú szépirodalmi alkotásnak is. A kutatók szerint a mű eredetileg a Csou-dinasztia korában íródott, de összeállítása és folyamatos bővítése egészen a Han-dinasztia koráig folytatódott. Eredeti szerzője – az emlitett okok miatt is – ismeretlen, de azt tudjuk, hogy a későbbi évszázadok folyamán többen is írtak hozzá kommentárt (például Liu Huj 263 körül, Cu Keng a hatodik század elején, vagy éppen Li Csun-feng a hetedik században). A mű középpontjában a Csou-dinasztia egyik történelmi személyisége, Csou herceg (más néven Csou-kung) és az ő csillagász-matematikusa, Sang Kao áll, akiknek 246 matematikai jellegű problémát kell megoldaniuk. A mű egyik érdekessége, hogy megtalálható benne többek között a Püthagorasz-tétel (a derékszögű háromszög leghosszabb oldalának négyzete megegyezik a másik két oldal négyzetösszegével) bizonyítása is! (A tudománytörténészek persze tudják, hogy a tételt már Püthagorasz előtt is ismerték Kínában.) A Csou pej nem kis részben kalendrikális (naptárkészítéssel kapcsolatos) elméleteknek van szentelve. A Nap délben vetett árnyékával magyarázza el a Csou pej, hogyan lehet egy egyszerű számtani műveletsorral meghatározni a Föld Naptól való távolságát a gnómon hosszúsági arányainak, árnyékának és a „hármas szabály” alkalmazásának segítségével. (A Püthagorasz tételt a kínaiak kouko-szabálynak nevezték.) A Csou-pej matematikai világképére jellemző az alábbi részlet:
„ Csou herceg a következő kérdést teszi fel Sang Kaonak:
- Nincsenek lépcsőfokok, amik az égbe viszik az embert és tényleg lehetetlen egy vonalzóval megmérni a Föld nagyságát? Akkor hogyan leszünk képesek megmérni az ég magasságát?
- Válaszában Sang Kao megemlíti a 3,4,5 oldalú derékszögű háromszöget, ami az ilyen számítások alapja. „
Ugyancsak a Csou pejben olvasható, mit mondott Csen Ce:
- Emeljük négyzetre az alapot és a magasságot. Vegyük az összegük négyzetgyökét, hogy megkapjuk az átfogót.
Mondanunk sem kell, hogy ez a kouku-szabály vagy ismertebb nevén a Püthagorasz-tétel. Ezenkívül finoman beszámol például a kaj tien elméletről, ami az eget egy lapos, feltételezhetően négyszög alakú Föld fölé függesztett félgömb alakú kupolának tekintette. A mű két részből áll. Az első részt előszó vezeti be, amit Csao Suangnak tulajdonítanak, aki egy 3. századi kommentátora a Csou pejnek. Ez megadja az alaphangot: röviden elismeri a csillagászat jelentőségét és megemlít két kozmológiai modellt: a hun tien-t (amely egy kr.e. 2. századból származó világkép, amelyben a gömb alakú Föld egy éggömb {hun tien} belsejében lebeg) és a már említett kaj tien-t. Nem meglepő, hogy Christopher Cullen a Csou pejről írott munkájában a kínai kozmológiát kozmográfiának nevezi, mert az szerinte földrajzi szempontból ábrázolta az ismert Világegyetemet. A kínaiak világképére nyilván hatott Csang Heng Ling hszian c. munkája is, amiben a gömb alakú Földet koncentrikus égi körök veszik körbe. A Csou pej a kaj tien elméletet támogatja. A mitológia kultúrtörténeti hatását mutatja, hogy az előszóban Csao Suang megemlíti Hszi és Ho történetét. A két legendás alakot – akiket Christopher Cullen „a hivatali csillagászok őstípusának” nevez – a nyugati kutatók által kultúrhérosznak tekintett Jao császár felszólított arra, hogy „hozzák el az évszakokat a népnek”. Az előszót párbeszéd követi, amely a Krisztus előtti 12. században élt, történelmi alaknak számító Csou herceg (Csou kung) és a már említett, hol matematikus-csillagásznak, hol miniszternek titulált Sang Kao között zajlik. Csou herceg már a dialógus elején megemlíti Pao-hszi-t (ismeretebb nevén Fu-hszi), aki az emberi kultúra teremtőjeként ismert mitikus alak és egyben a Ji-csing hires triagramjai közül az első nyolc megalkotója. Pao-hszi-t egyébként egy derékszögű háromszög-vonalzóval is ábrázolják, mert állítólag annak is ő a feltalálója… Mindez jól illik a Csou pej világához, ahol a gnómon (árnyékvető pálca) fontos szerephez jut az arányossági geometriában, amire a szövegben előforduló sok matematikai számítás épül. A párbeszéd későbbi részében Csou herceg és Sang Kao a matematika mitológiai eredetéről beszélgetnek, kihangsúlyozva annak a Fu-hszinek a hőstetteit, aki ügyesen felhasználva a matematikát megmérte az eget és megregulázta a naptárt. Míg a Csou pej első része a II. kötet csillagászatához szükséges matematikát magyarázza el, addig a második rész naptári vonatkozású témákkal foglalkozik.

Oldal: Az ókori Kína csillagászata és csillagászai: a kezdetek
ZANZA - © 2008 - 2024 - lucasso.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat