ZANZA

                                   A császár és a halál  

 Kr.e. 221-ben, a Csi fejedelemség bekebelezése után Cseng király felvette a Csin Si Huang-ti nevet, ami magyarul annyit tesz: Csin első császára és persze utal az első, mitikusnak tekinthető császárra, Huang-tire. A kínai történelmi feljegyzések nem zárják ki, de egyértelműen nem is bizonyítják, hogy korábban élt a ma Kína területén olyan uralkodó, akit joggal nevezhetnénk császárnak. így az első császár titulus mégiscsak a birodalom-egyesítő Jing Csenget illeti.  Csin, azaz Kína egyesítése után Csin Si Huang kiköltözött a Hszianjang-palotából és a Vej-folyótól délre elkezdte megépíttetni a hatalmas Epang-palotát. A vaskézzel uralkodó császárnak persze voltak emberi érzelmei is, az új palotát például legkedvesebb szeretőjéről nevezte el (az "Ég fiának" állítólag 3000 ágyasa volt).                          

Ahogy öregedett Csin Si Huang-ti, úgy gondolt egyre gyakrabban a halálra. Bár az uralkodó „hivatalosan” az Ég fia volt, ő aztán igazán tudta magáról, hogy nem isten. De azért meghalni mégsem akart. Kétségbeesetten kereste hát az élet elixírjét, ami halhatatlanná tenné. A korabeli feljegyzések szerint éppen ezért tudták szélhámosok és sarlatánok becsapni. Huang-ti három alkalommal is ellátogatott Csifu szigetére, hogy megszerezze a halhatatlanságot. Itt találkozhatott a legendás alkimistával, Hszu Fuval. Hszu udvari mágussá avanzsált és megkapta élete legfontosabb megbízását: el kellett mennie a titokzatos Penglaj hegyre és elhozni onnan az örök élet elixírjét. A mágus állítólag 60 bárkából álló vitorlásflottával vágott neki az útnak. 5000 embert vitt magával: 3000 szűz lányt és fiút, valamint mesterembereket. Kétszer vágott neki az útnak. Évekig kereste az elixírt, de nem tudta elhozni a császárnak. Amikor Kr. e. 210-ben a császár kérdőre vonta, azt felelte, hogy egy hatalmas tengeri lény állta útjukat. Kérte urát, hogy íjászaival ölesse meg a szörnyet. Huang-ti beleegyezett és Hszu másodszorra is útnak indult. Sem ő, sem egyetlen kisérője nem tért vissza soha többé. Máig rejtély, mi történt velük. A legendák szerint Hszu végül megérkezett egy helyre, ahol lapos síkságok és hatalmas mocsarak húzódtak. Itt aztán királynak kiáltotta ki magát és nem tért soha  vissza Csin birodalmába. Egyes vélemények szerint a mágus valójában Japánba jutott el és akkora hatása volt, hogy még a dzsómon kultúra megszűnését is részben az ő számlájára írják, hiszen állítólag ő terjesztette el azokat a mezőgazdasági technikákat, amelyek megváltoztatták a japán társadalmat. 1100 évvel Hszu Fu utazásai után egy Ji Csu nevű szerzetes azt írta róla, hogy Japánban kötött ki, a titokzatos Penglaj-hegy pedig nem más, mint a Fudzsi, a japánok szent hegye. Ez a magyarázat Japánban igen elfogadott, ahogyan jó néhány helyi emlék bizonyítja.

A császár azonban hiába hiába várta az elixírt, az nem jött meg. Helyette higanytablettákat fogyasztott és várta a kedvező hatásukat. Hát azt várhatta... A higanyt ugyan évszázadokkal később is ajánlották kínaiaknak a helyi mágusok, csak elfelejtették hozzátenni, hogy méreg. A császár tehát serényen mérgezte magát és várta az öröklétet. (Hja kérem, az udvari mágusok és orvosok még nem ismerhették a telomeráz-kúrát...)  A feljegyzések szerint Huang-ti utazásai során találkozott Ancsi Senggel, az akkor már 1000 éves mágussal. Volt hát oka reménykedni. De nem túlzottan sokáig... Kr. e. 211-ben a Sárga-folyó alsó folyásánál egy meteor zuhant le. Egy ismeretlen személy a következő szöveget pingálta rá: „Az Első Uralkodó meg fog halni és földjét pedig felosztják.”  Amikor a császár értesült erről, egyik hivatalnokát küldte a környékre, hogy járjon utána a baljós próféciának. Miután a meteor környékén élők közül senki nem vállalta magára a „bűntettet”, bosszúból kivégezték őket.  Az égből zuhant követ pedig megsemmisítették.

Az Ég urát végül Kr.e. 210. szeptember 10-én érte utol a halál a Sacsiu prefektúrában épített palotában. Ma már biztosra vehető, hogy az udvari alkimisták és orvosok által javallott higanytabletták végeztek vele 49 évesen.

Intrikázó főminisztere, Li Sze aggódni kezdett, hogy az uralkodó halálának hírére felkelés robbanhat ki az országban. Tudta, hogy a fővárosba, Hszianjangba eljutni legalább 2 hónapba telik, így világossá vált számára, hogy az uralkodó halálát saját érdekükben el kell titkolni. Arról egyébként is csak ő, a császár kisebbik fia, Huhaj, illetve az udvar első számú eunuchja, Csao Kao, valamint még néhány eunuch tudott. Az uralkodó teste a nyári melegben könnyen bomlásnak indulhatott, így Li Sze intézkedett, hogy az uralkodói hintó előtt és után rothadt halat szállító kocsik haladjanak, nehogy feltűnjön bárkinek a furcsa szag... Huang-ti arcát leárnyékolták, hogy ne látszódjon élettelensége. Mindennap ruhát cseréltek a holttesten és élelmet vittek neki. Ha a látszat megkövetelte, köréje gyűltek és úgy tettek, mintha még mindig parancsolna nekik. 

Az akció sikeres volt, de nem tudta megállítani a Csin-dinasztia bukását. Li Sze ármánykodásai ahhoz vezettek, hogy végül bosszúból Csao Kao kivégeztette. Felkelés tört ki, ami végül elsöpörte a Csinek erőszakos uralmát.

Csin Si Huang-ti azonban ma is a Li-hegy gyomrában alussza örök álmát. Több mint kétezer év távlatából elmondhatjuk, hogy ha nem is abban a formában, ahogy szerette volna, de megkapta a halhatatlanságot.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat