ZANZA

Szórakoztatóipar, kultúra, csillagászat, történelem, stb.

                 Könyvajánló

 

                             Peter Hough-Jenny Randles: Keressük az idegeneket! - Álom, hit, fantázia, pszichológia és tudomány

 

       

    Peter Hough, Jenny Randles

   KERESSÜK AZ IDEGENEKET! 

                               Jenny Randles
                          (Szül: 1951. október 30.)

Brit szerző és a BUFORA (Brit Ufókutató Szövetség) volt kutatási igazgatója. Elsősorban UFO-król és paranormális jelenségekről írta/írja könyveit. Olyan témákkal foglalkoznak könyvei, mint a gabonakörök, halál utáni élet, időanomáliák vagy a spontán égés. Kiadói információk szerint az egyetemen fizikát és geológiát hallgatott. Mintegy 50 könyve jelent meg és ezekből összesen több mint 1,5 millió példány kelt el. Műveit 24 országban adták ki.

Jenny Randles 1991-ben publikálta Peter Hugh-val közösen írt munkáját, a Looking For The Aliens-t. Ezt a munkát az Új Vénusz Kiadó 1993-ban adta ki Keressük az idegeneket! címmel, Konstantinides Demeter fordításában.A Bevezetésben többek közt ezt olvashatjuk: ” Ebben a könyvben megpróbáltuk összegyűjteni az összes idegen lényekkel kapcsolatos elméletet. Ezt előttünk még senki sem tette meg. Mint intelligens faj, hajlamosak vagyunk kategorizálni dolgokat, kezdve azzal, hogy mi a “valóság” és a mi a “képzelet”. Az a gond ezzel a logikai  játékkal, hogy valaki folyton elmozdítja a kapufákat és megváltoztatja a szabályokat. Írtak könyveket kifejezetten a science-fiction és horror, SETI (földönkívüli lények utáni kutatás), kvantumfizika, “channellers” és ufók műfajában. Mi ezeket a területeket összefogtuk és az egészet bedobtuk egy hatalmas olvasztótégelybe… Kutatásunk során különös figyelmet fordítottunk olyan írók véleményére, mint Bob Shaw, Ramsey Campbell, David Langford, John Grant és Arthur C. Clarke.  A kaliforniai SETI intézet jóvoltából sok információval rendelkezünk a NASA földönkívüli életet kutató tervezeteiről, és emellett fizikusok nézeteit is feltárjuk… Mi sem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy “kategorizáljuk”  egy kicsit. Következésképpen ez a könyv öt részből áll: az Álom, A hit, A kutatás, A bizonyíték és A következtetések.”  A könyv első fejezetei (Ki van ott?, Idegenek – A sötétség lakói?, Az idegenekről álmodozó, Idegen gondolkodás), olyan sci-fi írók munkáit elemzi, mint H.G. Wells (Világok harca), Olaf Stapledon (Emberek a Holdban), John W. Campbell (Who Goes There – Ki megy ott?) vagy éppen H. P. Lovecraft. A sci-fi írók által elképzelt idegenek után jön az első elemző írás William Loosely – Hiteles bizonyíték? címmel. William Robert Loosely egy más bolygóról származó, “fémszekérrel” találkozott, amely egy “hullócsillaggal” érkezett Plummers Hill-be, a Buckinghamshire-i High Wicomb közelében. “Ez a közeli találkozás csak egy vonatkozásban figyelemre méltó: Loosely 1893-ban halt meg, másvilági élménye pedig állítólag jóval korábban, 1871. október 4-én esett meg vele – ami ezt a jelenkori történelem legkorábbi állítólagos ufó-leszállását jelenti, és egyben az első olyan csészealj-landolást, amelynek egy könyvet szenteltek. A könyv 96 oldalas vékonyka kötete az An Account of a Meeting with Denizens of Another World 1871 régies címet viseli – nyilvánvalóan Loosely kézirata nyomán, amelyet az Oxfordban végzett fizikus és science-fiction író David Langford “szerkesztéssel” és “szövegmagyarázattal” egészített ki. Langfordot lenyűgözték a tudományos információk, amelyekhez az építőmester és bútorasztalos Loosely-t az idegen űrszonda juttatta. Ez olyan XX. századi fizika, amely messze meghaladta még a legjobb viktoriánus professzorok képességeit is, ezért Langford erre a következtetésre jut a könyv végén: “William Robert Loosely kézirata bizonyosan nem saját agyának szüleménye…Egy későbbi keletű hamisítás a másik nyilvánvaló lehetőség, és ezt természetesen már nehezebb megcáfolni; csak azt jelenthetem ki, hogy a kézirat kiállta az összes, valódiságát ellenőrző tesztet, amelyeknek ezidáig kitették.” A Keressük az idegeneket! ettől kezdve válik igazán érdekes olvasmánnyá. A szerzők nem csupán leírnak ufó-eseteket, de igyekeznek azokat elemezni és nem félnek következtetéseket levonni. A már említett Langfordot is felkeresték, aki nyilatkozott például a SETI-vel kapcsolatban is. “Hajlok arra a homályos sejtésre, hogy végül is nincs ott kinn semmi keresnivaló: csak a megszokott aggódásról van szó az élet, és legfőképp a rádiót használó technikai élet ritkaságát illetően, egyesítve az átfedések bizonytalanságával. ”  Saját könyvével kapcsolatban, illetve a Loosely-féle kéziratról azt mondta: “Egészen 1988-ig azt mondtam volna bárkinek, aki kérdezi, hogy én magam nagyon szkeptikus maradtam a kéziratot illetően. Azóta írtam erről a New Scientist “döntő vizsgálatában“. A szerzők közlik: ” A cikk Langford nyílt vallomása arról, hogy meghamisította az egész Loosely-esetet; ami bizonyára nem okozott nagy meglepetést egyik kutató számára sem, aki a könyvet figyelmesen elolvasta, és tisztában volt az író közismerten ferde humorérzékével.”   A híres-hírhedt kapcsolatfelvevőről, George Adamskiról a következő képaláírás olvasható a könyvben: “Az összes kapcsolatteremtő között a leghíresebb – George Adamski.  Állítása, miszerint humanoid idegenekkel találkozott, háború utáni dajkamesének tűnt, noha vannak esetét illetően olyan szempontok, amelyek azóta is magyarázatért kiáltanak.”   A könyv részletesen elemzi Adamski állításait és igyekszik szakszerűen megítélni azokat. A könyv 97. oldalán ezt olvashatjuk: ” Talán a szkepticizmus nagy része Adamskinak abból az előadásmódjából ered, mellyel három legfontosabb könyvében állításait leírja. Sok ember megjegyzést tett például az idegenek közhelyszerű neveire: Orthon, Firkon, Ilmuth és Kalna. Igaz, Adamski azt állította, hogy a földönkívülieknek nem volt nevük, és ez csak irodalmi fogás volt a színfalak mögött megbúvó írónő, Charlotte Blodget részéről, a történet gördülékenyebbé tétele kedvéért. Csak eltűnődni lehet rajta, állításainak még hány oldalát mutatta be teljesen más módon, hogy megfeleljen a kor kihívásainak és a könyveket piacképesebbé tegye. ”  Megmosolyogtató az is, ahogy a könyv – egyébként egyáltalán nem agresszíven, hanem tényszerűen – bemutatja, mennyire lehet komolyan venni az Éteriánus Közösség legismertebb európai vezetőjének tudományos képzettségét: Hogyan keveredett Richard Lawrence ebbe a furcsa vallási csoportba, amelynek léte az állítólagos földönkívüliekkel felvett kapcsolaton alapszik?  ” A Hull Egyetemen kerültem kapcsolatba a közösséggel, ahol a bölcsésztanulmányaimat folytattam. Ekkor már tagja voltam a Buddhista és a Vedanta Közösségnek, azt hiszem az igazságot kerestem. Miután részt vettem az Éteriánus Közösség egyik egyetemen tartott előadásán, elhatároztam, hogy csatlakozom hozzájuk.”  Nemcsak hogy okkult dolgokkal foglalkozik, de állítása szerint Lawrence “asztrál-lényekkel” áll is kapcsolatban áll. Peter Hugh-t azonban azonban jobban érdekelte az, hogy hol szerezte doktorátusát. Lawrence rámutatott a falon függő oklevélre: ” Ennek az oklevélnek a tanúsága szerint a hittudományok díszdoktori címével rendelkezem, amit a kaliforniai központú International Theological Seminary-től kaptam Ausztráliában és Új-Zélandon végzett munkámért. Ez egy törvényesen bejegyzett evangélikus intézmény.  Nemrégiben szereztem meg a teológia doktora címet a kaliforniai Van Nuys-ban lévő International Theological Seminary-n. Ezt Sir George is megtette [utalás George Kingre].   Ez nem volt meglepő, mivel George King grandiózus hangzású címek elképesztő gyűjteményére tett szert az évek során. “Doktorátusa” és “lovagi címe” mellett “tisztelendő” és “érsek” is, sőt néha “Ő eminenciája George herceg, Santorini királya és Florina bárójaként” is emlegetik. Megszerezte a természettudományok doktora címet az “asztro-metafizika és a kozmikus tudományok területén is a North West London Egyetemen. A “North West London Egyetemet” sosem ismerték el a standard angol oktatási rendszer részeként. A The Compendium of University Entrance Requirements (Egytemi Felvételi Követelmények  Kivonata) , és az UCCA-kézikönyv sem tartalmazza a nevét. Igazából egy magánegyetem volt, melyet 1988-ban bezártak, azt követően, hogy egy parlament által elfogadott törvény betiltotta működését. ”  A könyv igyekszik a csillagászati vonatkozásokkal is foglalkozni. A Valahol a bolygóközi szivárványon túl című fejezetben például ezt olvahatjuk (146.o.): “A Barnard csillagról több éven át felvételeket készítettek és pályaeltérésének okát végül Peter van de Kamp csillagász fejtette meg 1963-ban. Úgy gondolták, hogy legalább egy  (a Jupiterhez hasonló méretű) bolygó kering körülötte. Az újabb kutatások alapján azonban már két “óriással” számolnak, amelyek közül az egyik majdnem akkora, a másik pedig feleakkora, mint a Jupiter és amelyek 11,7, illetve 18,5 év alatt kerülik meg napjukat (aminek nem volna észrevehető hatása a társcsillag mozgására nézve, ezenkívül láthatatlan lenne a Földről), és amelyeken teljesen valószínűtlennek tartják az élet létezését.  Röviddel az első (vagyis a fenti) távoli naprendszer igazolt felfedezését követően Jenny beiratkozott a Manchasteri Egyetem Zdnek Kopal professzor vezette csillagászati kurzusára. Jenny visszaemlékszik, hogyan számolt be Kopal erről a roppant jelentőségteljes áttörésről, és figyelmeztető szavaira, amelyek szerint ez új korszakot jelent az emberiség történelmében. A csillagász arra figyelmeztetett, hogy nemsokára rátalálhatunk egy bolygóra, amely a Barnard-rendszer bolygóitól eltérően lakott lesz. Egy fejlett civilizáció – látva harcias természetünket – úgy dönthet, hogy megsemmisít minket, mielőtt még eljuthatnánk hozzájuk.”  A Keressük az idegeneket!  nem túl hízelgő információkat közöl Erich von Dänikenről: ” Néhány kommentátor attól fél, hogy Erich von Däniken komoly hibát követ el a Gold of the Gods (Az istenek aranya)-ban. Kiszivárgott, hogy a népszerű író sosem volt egyetlen ecuadori föld alatti barlangban sem. Ez az állítás a német Der Spiegel hírmagazin 1973. március 19-i számában, egy Moriczzal (Juan Moriczról, azaz Móricz Jánosról van szó – Lucasso) készült interjúban található. Moricz azt mondja ebben, hogy  Däniken sosem volt a barlangokban, hanem néhány nap alatt “sajtolta ki” belőle a történetet. A labirintussal kapcsolatos tapasztalataihoz Moricz saját expedíciói során jutott.  Elmondása szerint  Däniken megígérte, hogy csak arra az anyagra fog hivatkozni, amit Moricz akkor készülőben lévő könyve is tartalmaz. Maguk a barlangok, melyek állítólag az Andok alatt futnak Ecuadortól Peruig és Bolíviáig ugyanolyan illuzórikusak, mint ahogy   Däniken bennük tett látogatása is. Fritz Stibane, a Németországban lévő Giesseni Egyetem professzora nem talált semmilyen föld alatti barlangrendszerre vagy aranyból készült műalkotásokra. Négy évvel ezelőtt az ecuadori kormány is kivizsgált hasonló barlangokról szóló mendemondákat – minden eredmény nélkül. Ma már Moricz is azt állítja, hogy ő maga sem volt ebben az óriási barlangrendszerben, hanem kijelentéseinek zömét a “mitológiára” alapozta…  Erich von Däniken  javára írható, hogy a Playboy 1971. augusztusi számában adott interjújában beismerte, hogy Moricz nem volt hajlandó elvinni őt a barlangokba és megmutatni neki a fémtárgyakat, bár hajthatatlan volt abban a kérdésben, hogy bármit is mondott Moricz, ő akkor is járt néhány barlangban, még ha nem is “a főbejáraton keresztül” jutott el oda.”  A Keressük az idegeneket! egyáltalán nem tipikus ufológiai munka. Semmilyen ufós esetet nem vesz készpénznek, semmilyen elméletet nem tekint megfellebezhetetlen igazságnak és a kutatást, a tények gyűjtését mindenek fölé helyezi.  A könyv kiadója az Új Vénusz Lap-és Könyvkiadó, amely jónéhány hasonló témájú és témakörből merítő könyvet dobott piacra a 90-es években. A Szűcs Róbert (Hihetetlen magazin) nevével fémjelzett Új Vénusz Kiadó ma alvó vállalkozás, de az antikváriumokban jónéhány kiadványa fellelhető. A Keressük az idegeneket!  olvasószerkesztője a sajnos időközben elhunyt Trethon Judit volt, ami garanciát jelentett a minőségre. Sajnos, ennek ellenére a kötetben jónéhány helyesírási hiba található, ami az említettek fényében nem igazán érthető. Még szerencse, hogy az olvasás élményét csak kicsit rontják…

(Eredetileg írva: 2016. december16-án. Blogra beírva: 2017. május 4.)   

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 23
Tegnapi: 11
Heti: 34
Havi: 290
Össz.: 7 156

Látogatottság növelés
Oldal: Könyvajánló: Keressük az idegeneket!
ZANZA - © 2008 - 2020 - lucasso.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »